1.Erica:     „-Oké, de ami kettőnket illet ugye csak  azt, csak azt akarja legyünk barátok. Ugye?

  Julian:     -Őszintén? Nem.

   Erica:     -Hát akkor mit akar?

  Julian:     -Azt hiszem zavarba jönne, ha

                  elmondanám.”

                  -Na jó, de ami kettőnket illeti, ugye, csak 

                  azt akarja, hogy barátok legyünk?

                   -Őszintén? Nem.

                  -Hát akkor mit akar?

                  -Zavarba jönne, ha elmondanám.

2.Julian:   „Ez a magáé, hogy átadja,

                  amikor bocsánatot kér.”   

                  Ez a magáé, hogy legyen mivel bocsánatot 

                  kérnie.

3.Julian:    „-Akkor meg is csókolhat.

    Erica:    -Csókoljam meg? Megbocsát, ha

                  megcsókolom?

   Julian:    -Azt hiszem. (Megcsókolja.)

                   A világon senki nem bocsátana meg egy 

                   ilyen csókért.    

                   Szabad?(Megcsókolja.)

                   Megbocsátok.”

                  -Akkor meg is csókolhat.

                  -Megcsókoljam? Megbocsát, ha megteszem?

                  -Azt hiszem. (Megcsókolja.)

                  -Nincs ember, aki ennyiért megbocsátana.

                   Szabad? (Megcsókolja.)

                   Most megbocsátok.

4.Julian:    „-Értékeled, hogy nem riadok vissza a

                   zsenialitásod miatt? (Megcsókolja.)

                   Ezt mindig át kell vennünk! Gyere ide!

                   Közelebb!”

                  -Díjazod, hogy nincs komplexusom a

                   zsenialitásod miatt? (Megcsókolja.)

                   Ez már mindig így lesz? Gyere ide!